Kellemetlen helyzetek

Kedves Zoli bátyám!

Nyakunkon a lakodalom. De emiatt neked ne főjön a fejed. Csak arra kérlek, időben érkezz majd a templomba, mert a plébános úr kicsit háklis a késlekedőkre. A második sorban lesz majd a helyed, Gita néni mellett. Neki meg a fia hogy járt, na hallod? Tavaly nősült, s mire elkészült volna a lagzis videó, már el is vált. Állítólag elég kikapós volt a menyecskéje, és el-elkalandozott egyik, másik faluba, míg Gita fia, a Lackó úton volt Németországban. De hagyjuk a pletykát, majd ő maga elmeséli, ha akarja. Ha meg nem, hát nem. Elég az, amit tőlem tudsz, ennél többet nekem sem kötöttek az orromra.

Én igazából a videóst sajnálom: kivel fizettesse meg így a munkát, ha egyik jobbra, a másik balra. Kellemetlen, na. A múltkor meg olyat hallottam, hogy a fényképész otthagyta az egész násznépet, mert éjféltájt összebalhézott az örömapával. Egyik társát riasztotta, aki már akkor az igazak álmát aludta, hogy váltsa fel őt, mert bizony ökölharc lesz, ha még egy perccel tovább egy légtérben kell tartózkodnia a borvirágos papával. Ez a helyzet sem lehetett különösebben kellemes. A zenész meg egyszer azt csinálta, hogy egyszerre három helyre is elígérkezett ugyanarra az estére: egy lagziba, egy szalagavatóra és egy vadászbálba. Végül aztán az utóbbiban jelent meg, amit nem is csodálok, mert biztos jobban félt a vadászok puskájától, mint egy osztálynyi tizennyolcévestől.

Remélem, mi nem élünk majd át hasonlókat, mert apu infarktust is kapna menten. Most ünnepelte a hatvanasát, sajnálja, hogy nem tudtál eljönni. Gyurika se volt ott a bulin. Orvosnál volt aznap. Azt mondta, hetek óta szúrást érez a mellkasában, ami igencsak kellemetlenné teszi a napjait, ezért megnézeti magát egy kardiológussal. Az meg egyből nyugalomra intette, és mondta neki, hogy vegyen vissza a tempóból. Alig múlt el harminc éves. Na ja, mindenki azt mondja, ma már semmi sem olyan, mint régen volt. Harminc fölött ma már minden nap ajándék – lassan ez lesz a szlogen, ha ennyit teperünk.

Gyerekeket meg már szinte nem is látni a játszótereken. A múltkor sétáltam egyet a blokkok között. Ott, ahol mi még az egész nyarat végigfociztuk, most derékig ér a fű. A mai gyerekek még csak egy rendes disznóölést sem láttak. De nemcsak a gyerekek, hanem már a felnőttek is egyre ritkábban. A szomszéd faluban ezért tudod, mit szervez az egyik maszek? Wellness-disznóölést – vagy hogy is mondták pontosan? Látványdisznóölést. Szóval jó pénzekért megnézhetik a fővárosi népek, hogy készül a hurka. A disznót is wappal fogják lemosni, nem kefével. Hogy ez miért nem nekem jutott az eszembe? Nekem erről az ugrik be, mikor a falu fővadásza benne hagyta a légpuskagolyót a fegyverében, amivel le akarta teríteni az állatot, de mikor az ötödik próbálkozásra sem sikerült neki, akkor az apósa elvette tőle a pisztolyt. A tárban meg épp akkor fordult oda az a töltény, amelynek már a jószág is megadta magát. „Látod, Bélukám, így kell ezt csinálni” – szúrta oda a vejének. Kellemetlen egy fővadász számára az ilyen.

Neked a lagzis disznóra ne legyen gondod, Zoli. Minden el van már intézve. De ha egy mód van rá, az érettségi öltönyödet azért lecserélhetnéd addigra.

Ölel unokaöcséd,

Balázs